Egy szép idézettel kezdeném a bejegyzésem:
„Ha valamihez vagy valakihez kötődsz, akkor elhiszed, hogy ez a tárgy vagy személy tehet téged teljessé. A kötődéseink tartanak minket életben. Ezek adnak erőt, hogy megtartsuk, amink van, vagy hogy elérjük kitűzött céljainkat. De az is előfordulhat, hogy parkoló pályára állítanak, meggátolják, hogy továbblépjünk.” Tonya Hurley
Valószínűleg mindenkinek vannak kedvenc személyei, példaképei, akire felnéz. Teljesen mindegy, hogy az adott személy miben alkotott nagyot. Most azt szeretném boncolgatni, hogy kiből lehet egy életen át tartó példakép. Az biztos, akire azt mondjuk, hogy példakép és az emberek bálványként tisztelik őt, ahhoz valami extra dolgot kell, vagy kellett nyújtania élete során. Kell az a bizonyos plusz az a kisugárzás, amikor meglátod a leendő kedvenced és ezt mondod magadban - nekem innentől kezdve ő lesz az etalon a „Number one” történjen, bármi egész életem során hinni fogok benne és szorítok a sikereiért - innentől kezdve elkap egy érzés, amitől nagyon nehezen tudsz szabadulni. :)
Igazából négy kedvenc személyemről szeretnék nektek beszámolni. Kezdeném is az elsővel. Valentino Rossi 1979. február 16-.án született Olaszországban. Kilencszeres világbajnok motorversenyző. Gyerekkorom óta nagy kedvencem. Nagyon megfogott benne az a vehemencia, ahogy odatette magát a versenyeken. Nagyon fiatal volt, mikor az első sikereit elérte. Plusz még az elképesztő vagánysága tetszett nagyon. Mára már a fiatalkori vehemencia eltűnt. A motorozása letisztult és zseniális!:)
A következő személy, akiért rajongok nem más, mint Michael Schumacher. 1969. január 3.-án született Németországban. Hétszeres Formula 1-es világbajnok. Kiskorom óta követem pályafutását és csodálom őt. Ő aztán egy igazi megosztó személyiség. A tipikus vagy utálom, vagy imádom kategória. Nagyon merész szituációkba ment bele olyanokba, amikbe mások biztos, hogy nem. Egyszer már visszavonult tavaly azonban visszatért az F1 világába. Fantasztikus az a motiváció, amivel elindul a futamokon. A tudása az évek során biztos, hogy nem kopott meg, csak kéne egy jól „meglovagolható” járgány. :)
A harmadik illető, akiről írni szeretnék szintén német. Martin Schmitt 1978. január 29.-én született. Kétszeres világkupa győztes síugró, olimpiai bajnok a német csapattal, négyszeres világbajnok (2x egyéni 2x csapat), Négysáncversenyen 2. és 3. helyezett, sírepülő világkupa győztes. Az egyik legnagyobb kedvencem. Sokaknak lehet, hogy beugrik egy kép róla, mivel az egyik legnagyobb csokoládékat gyártó cég szponzorálja, ezért mindig „Milka” bukósisakban ugrik. :) Ő igazán nyugodt, illetve kiegyensúlyozott személyiségnek mondható. Nem csinál felesleges mozdulatokat az ugrás közben. Sugárzik belőle a nyugalom. Az arcáról nem sokat olvashat le az ember egy-egy ugrás után. Próbálja nem kivetíteni az érzéseket, bár ha elront egy ugrást, akkor azért látszik az arcán, hogy belül „felrobban”. :) Nyilatkozta is egy interjúban, hogy ha nem úgy sikerül egy ugrás, ahogy ő azt eltervezte, akkor bizony az öltözőben szokott dühöngeni. De szerintem ezzel nincs is semmi gond. :) Martin az az ember, aki bár nagyon népszerű Németországban és világszerte ismerik a nevét, mégis meg tudott maradni annak az embernek, akiért milliók rajonganak és tekintik őt példaképnek. A mai „sztár” világból bizony sok emberből kiveszett ez az igen csak fontos tényező.
Utoljára, de egyáltalán nem utolsó sorban egy énekesről szeretnék írni pár mondatot. James Blunt, eredeti nevén James Hillier Blount 1974. február 22.-én született Angliában. Zenész és dalszerző is egyben. Érdekesség, hogy a katonaságot 2002-ben hagyta ott és utána kezdett el komolyabban foglalkozni az énekléssel. Őt a többiekkel ellentétben csak pár éve kísérem figyelemmel. Itt természetesen nem lehet beszélni nagy győzelmekről, mivel egy énekesről beszélünk. :) Viszont lehet beszélni elképesztő érzelmekről és énekhangról. Fantasztikus dalai vannak, amelyek meg tudnak nyugtatni, illetve teljesen átérzem azt, amiről énekel. Nem tudom egy ember, hogy tud ennyi érzelmet kimutatni. Ki tudja, lehet, csak megjátssza éneklés közben azt, ami látszik az arcán, de akkor is lenyűgöző. :) A nyugodtság és az ártatlanság sugárzik belőle. Pár dalt linkelek ide, és szándékosan élő koncertfelvételt.
James Blunt - Goodbye My Lover (Live in Glastonbury 2008)
James Blunt - Carry You Home (live)
James Blunt - I Really Want You (live)
Összegzésképp annyit jegyeznék meg, hogy ha megnézzük ezt a négy egyéniséget - úgy gondolom, bátran nevezhetem őket így - akkor egy biztos, hogy ők hihetetlen motivációval rendelkeznek és emellé társul egy nagyon nagy küzdeni akarás. Egytől egyik túl vannak a 30-ik életévükön, de mindig megtalálják a saját kis „szakmájukban” azt, ami hajtja őket előre.
Ami még érdekes az én szemszögemből, hogy tinédzser, illetve gyermekkorom óta kedvelem mind a négy illetőt. 20 éves fejjel már nincsen olyan személy számomra, aki annyira felkeltené az érdeklődésem, mint ők négyen. :)
Idézettel kezdtem és azzal is szeretném befejezni. Döntsétek el ti kiket tiszteltek.
„Nem hierarchiát tisztelek, hanem személyeket. Azokat, akik ezt érdemeikkel kivívják.”
Vavyan Fable
