Ma a világban van egy sportág, amelyben a versenyzők valóban az emberi teljesítő képesség határát feszegetik. Olykor szakadó havat kapnak a nyakukba, máskor kavargó szelet, de ők akkor is hasítják a levegőt. Ez a síugrás.
Azt hiszem túlzás nélkül kijelenthetem, hogy a síugrás a legbátrabbak kiváltsága. Ha itt az ember elindítja a mozdulatsort, onnantól kezdve már csak nagyon minimális korrigálásra van mód. Egyszóval a legtechnikásabb, legdinamikusabb sportolók kerülhetnek igazán a „tűz” közelébe.
A síugrás az a sport, ahol nagyon gyorsan a mennyből a legmélyebb pokolba lehet kerülni. Nem is tudom ezeket a srácokat mi vezérli, de egy biztos, hogy kizárólag az lebeg a szemük előtt, miként tudják minél tovább nyújtani ugrásuk hosszát. Megmondom őszintén, engem ez lenyűgöz.
Ennek a bejegyzésnek leginkább az a lényege, hogy megértsük a szenvedély milyen fantasztikus, s egyben veszélyes dolgokra tudja sarkallni az embert.
Ebben a sportágban van két lényeges különbség, amelyeket csak azok ismernek, akik mindig figyelemmel kísérik a versenyeket. Ugyanis van síugrás és van sírepülés. Tehát egy azon sportágon belül, egy másik „szakágról” beszélünk.
Szeretnék nektek mutatni pár elképesztő videót, amik egy kicsit elkalauzolnak titeket ebbe a nem mindennapi világba.
A sírepülés a síugrás „super size menüje”. Képzeljetek el több mint 2 futballpályányi távolságot, mindezt a levegőben eltöltve. Erre nincsenek szavak…
A jelenlegi világrekord 246,5 méter:
Csodák már pedig vannak. Itt egy fejkamerás felvétel a planicai sáncon elért több mint 220 méteres repülésről:
A következő egy zseniális GoPro kamerával készített felvétel, amit a norvég kiválóság, Anders Jacobsen prezentált nekünk.
És mint tudjuk, mindennek van árnyoldala is. Egy-egy bukásnál mutatkozik meg az, hogy milyen erők is hatnak az emberre:
