Fanny céltudatosan halad előre, és egy olyan szakmában képzeli el jövőjét, ahol a kreativitás elengedhetetlen, illetve a tehetség és a jó rajztudás, még nem garancia a sikerre. Egy biztos: ha elsőre nem sikerül valami, ő újra kezdi addig, amíg tökéletes nem lesz.

Hogy lettél a divat megszállottja, mik voltak az első lépések? 

Ha a divat megszállottja nem is igazán lettem, de a tervezés megszállottja mindenképpen. Igazából fogalmam sem volt, mire vagyok képes, csak akkor vettem észre, hogy ez nekem tetszik, amikor az órai feladatokon kívül, otthon is ruhákat kezdtem rajzolni, és a határaimat feszegetve újabb és újabb szintekre emeltem a tervezést. Először csak a formákkal kísérleteztem, majd a színekkel, majd pedig a mintákkal.

Határok feszegetése a rajzolásban…?

Most ezt úgy értem, hogy ha régen például nem rajzoltam valamit, akkor azt mostanában egyre többet teszem, mert ha valahol hiányosságaim vannak, akkor nem átugrani akarom őket, hanem inkább bepótolni.

Emlékszel arra a pillanatra, amikor elhatároztad, hogy profi szinten szeretnél foglalkozni a divattervezéssel?

Szerintem gimis lehettem, amikor kitaláltam mit szeretnék csinálni. Ugye be kellett adni hova szeretnénk menni, és én csak olyan sulikban gondolkodtam, amelyek ezzel foglalkoznak. Láttam egyszer egy USE unused divatbemutatót, és akkor körvonalazódott, hogy ez engem elkápráztat, és szívesen lennék akár egy kicsit is a részese.

Aztán lehetőségem volt gyakornokoskodni két hétig, de ugye, akkor még bőven a középiskola padját koptattam, tapasztalatlan voltam. Tehát csak ismerkedtem ezzel az egésszel. Rengeteget tanultam abból is, és a szüleim által is.

Ezek szerint ti egy több generációs divattal foglalkozó család vagytok? A szüleid mennyire szoktak ellátni tanácsokkal?

A szüleim nem a divatszakmában vannak benne, sokkal inkább a ruhakészítés és a szabás tölti ki a mindennapjaikat, tehát csak ebben tudnak nekem tanácsokat adni. Illetve nem csak, hiszen ez hatalmas segítség, mert bár rajzolni nagyon jól kell, nem árt, ha meg is tudjuk valósítani az öltözékeket. Igyekszem ezt a részét is erősíteni, egyrészt mert érdekel, másrészt mert tényleg fontos.

Volt olyan iskolai feladat, ami nagyon megfogott, és a végeredmény nagy büszkeséggel töltött el?

Szinte az összes az, mert szerencsére kreatív feladatokkal látnak el a tanáraink, és úgy formálhatjuk a személyiségünkre, ahogyan szeretnénk. Nem tudok egyet kiemelni, de a mostani egyik iskolai feladatunk nagyon felkeltette az érdeklődésemet, és ha úgy tudom kivitelezni az öltözéket, ahogyan a fejemben megszületett, hát akkor nagyon-nagyon boldog leszek! :)

Ha már öltözék, akkor férfi vagy női vonalon szeretnél inkább mozogni?

Hú természetesen női, hiszen abban nagyon sok lehetőség van, szinte végtelen. Viszont, férfi vonalon is szívesen mozognék, egyrészt mert nagyon elegáns öltözékeket lehet készíteni nekik, másrészt mert a fiúk utcai viseletét is mostanság egyre izgalmasabbá lehet tenni, tehát azt mondanám, hogy női, de csak tőlem függ, és az elhatározásomtól, hogy meg szeretném-e tanulni a férfi öltözékek szabásának csínját-bínját. Maximalista vagyok, tehát ezt mindig célomként fogom kitűzni, ám türelmes már kevésbé.

Személy szerint én nagyon kíváncsi vagyok a tervezés folyamatára, tudnál egy kicsit erről mesélni?

Persze, most csak azt tudom elmondani, amit én csinálok, tehát ez változó lehet mindenkinél. :) Először én mindig kitalálom, hogy milyen mintát szeretnék felhasználni. Interneten keresgélek, de sokszor van, hogy én szerkesztek valamit. Inspirációs forrásom gyakran a természet, épületek, felületek. Ha már tudom, mit szeretnék beleépíteni egy öltözékbe, akkor elkezdek formákat rajzolni. Rengeteg vonal után jutok el egy olyan szabáshoz, amire azt tudom mondani, hogy majdnem tökéletes. Elkezdem azokat a részeket kihúzni tűfilccel, amikben már biztos vagyok.

Az én terveim többségét a nagyon aprólékos kidolgozások jellemzik, tehát a minták rajzolásával töltök el több időt, a színezéssel pedig, csak éppen hogy kevesebbet. Ha készen van a rajz, és megfelel az elképzeléseimnek, akkor nagyon örülök, ha pedig nem, akkor újra kezdem addig, amíg azt a képet nem látom a papíromon, amit a fejemben. Ez lehet túlságosan macerásnak tűnik, de végül is ez a „feladatom”, tehát nem sajnálom rá az időt. :)

Lehet, hogy a jövőben az apró részletek miatt fogjuk felismerni a ruháidat? Azaz egyből látjuk majd, hogy ez és ez Fanny alkotása?

Ez sajnos nagyon sok mindentől függ. Kicsi anyagi befolyása is van ennek, hiszen azt a ruhát, ami aprólékos és jól kidolgozott, díszes, több pénzbe kerül előállítani és megcsinálni. Ha már választani kéne, akkor én igyekeznék ilyen öltözékeket kivitelezni, hiszen jobban tetszenek nekem is az ilyen ruhadarabok. Nem kizárt, hogy erről lehet majd felismerni!

Milyen anyagokkal képzeled el a ruhadarabokat?

Inkább olyan anyagokkal, amelyeket könnyen lehet formálni, állítani. Imádom az olyan ruhákat, amelyek szoborszerűek. Nagyon jó lenne építeni ezeket az anyagokat, és aztán valami elvont formát kapni. Ugyanakkor a lágyabb kelmék  esése nagyon szép tud lenni, és szuperül lehet őket hajtogatni, ráncolni.

Létezik olyan, hogy valakiből ösztönösen áramlik a „divat” ?

Ez nehéz kérdés, mert maga a divat, vagy a divat követése nálam nem igazán jön szóba. Vannak emberek, akiknek nagyon jó érzékük van a divathoz, és mindig úgy néznek ki, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. Ezekre az emberekre őszintén fel is nézek, így ebben az esetben lehet ilyen.

Van olyan egyéniség a divat világában, akivel egyszer szívesen együtt dolgoznál?

Rengeteg. Soha nem mondom, hogy soha, de elég hihetetlen elgondolás lenne, mondjuk Domenico Dolce és Stefano Gabbana párossal dolgozni, mert amit csinálnak, az számomra művészet. Ezek nem szimpla ruhadarabok, ezeket én már bekeretezném. Ha viszont reálisan gondolkodom, akkor azt mondom, hogy nagyon szuper lenne a szüleimmel dolgozni, mert nagyon jó szakemberek, és teljes mértékben megbízom bennük. :)

Hogy működik nálad az inspirációszerzés?

Általában minták inspirálnak, tájképek, épületek, felületek, vagy anyagok. Nem szoktam követni a nagyobb tervezők kollekcióit, ami hiba, mert képben kell lenni az ilyenekkel, és bárcsak ne lennék lusta az összeset végignézni. Szóval természetesen látok egy-egy ruhadarabot nagyobb tervezőktől, ilyenkor mindig felbátorodom, hogy a szabásvonalakkal, vagy a színekkel jobban játsszak, de ez inkább elvétve van jelen nálam, az előbb soroltak már annál inkább.

Gondolkoztál már azon, hogy milyen színek szerepelnének az első saját tervezésű ruhádon?

Természetesen. Sőt ez nagy fejtörést okoz, mert én képes vagyok a végletekig elmenni, és mindent mindennel összevarrni, de ez esztétikailag nem néz ki olyan jól, így próbálom megkeresni az arany középutat. Van pár szín, aminek egyszerűen a rabja vagyok annak ellenére, hogy 90%-ban feketét hordok, ez pedig a türkizkék, az arany, a lila és a zöld.

Ha valami extravagáns dolgot szeretnél mutatni, akkor az arany középutat vélhetőleg el kell hagyni.

Igen, csak kicsi határ van a még éppen ízléses és a már nevetséges öltözék között. Bár ez is változó, mert nem egyszer mondtam egy sokkoló ruhadarabra, hogy zseniális, és nem egyszer mondtam egy gyönyörű ruhára, hogy unalmas. Nincsenek szabályok, bármit meg lehet tenni, de ha szeretném, hogy a ruha kicsit engem is tükrözzön, akkor meg kell keresnem azt a határt, ami még visszafogottá teszi, de ugyanakkor elvonttá.

Gondolom majd lesz saját logód. Esetleg már vannak rá kész tervek is?

Ez az, amit egyáltalán nem terveltem ki. Persze, volt már ilyen feladat, de én ilyenekben soha nem voltam jó, sem névválasztásban, sem arculatban, sőt a jogi dolgokkal sem vagyok teljesen képben, úgyhogy ez egy elég sötét folt most nálam. :)

Ha azt mondom, hogy Je Suis Belle, USE unused, Nanushka, azaz fiatal magyar tervezők és márkáik. Akkor mennyire követed figyelemmel az ehhez hasonló projekteket? Van-e kedvenc, akitől mondjuk szívesen lesnél el egy-egy praktikát?

Igyekszem figyelemmel követni, szerencsére a facebook és az instagram ebben hű partnerem, így többé-kevésbé jobban felkészült vagyok a magyar tervezők ruháiból, mint külföldi társaikéból. Kedvencem a USE unused, mert ugye ők voltak az elsők, akik hatással voltak rám, velük volt alkalmam találkozni is, így ezt azt hiszem sosem felejtem el. Igazából Zoe Phobic ruhái azok, amiket bármikor felvennék, és a stílusomhoz is passzolnak.

Praktikát ellesni nem tudom mennyire szeretnék, hiszen mindenkinek megvan a saját maga kis titka, de modellezésben, szabásban van még hova fejlődnöm, úgyhogy valami ilyesmit tudnék elképzelni.

Ha már itt tartunk, akkor a közösségi média szerinted is fontos ugródeszka egy induló vállalkozás tekintetében?

Természetesen igen! Az emberek már annyira hozzászoktak a közösségi médiához, hogy jóformán oda teszünk mindent. Ha valaki el akar kezdeni valamit, mindegy mit, akkor a legjobb hely az pont ez, és szerintem ezzel nincs is semmi baj.

Mi a véleményed a Gombold újra pályázatról? Gondolom egyszer szívesen megnyernéd…

Jelentkeztem idén, de nem jutottam tovább, és megnézve az idei felhozatalt, ezt nem is csodálom. Rengeteg hihetetlen szép kollekció vonult fel, és csak kapkodtam a fejem, hogy mennyi tehetséges ember van. Többször nem tudom jelentkeznék-e. A következő még messze van, és addig bármi változhat, ám lehet, hogy én más utakat keresek majd az álmaim megvalósításához. Egyelőre még szeretném befejezni az iskolát és minél több rajzot készíteni, fejlődni, hogy aztán bárhol képviseljenek engem. Megnyerni persze megnyerném, de azt hiszem ezzel mindenki így van. :)

Elismert tervező szeretnél lenni, vagy olyan, akinek a ruhái iránt folyton érdeklődnek, és ezáltal egyre népszerűbb leszel?

Én nagyon szeretnék távol maradni a médiától a jövőben. Nem is az a fontos, hogy elismerjenek, hanem az, hogy érdeklődjenek a ruháim iránt, tekintsék azt valaminek, ami mássá teszi őket. Szeretnék csak tervezni, kivitelezni, és mosolyogni, ha valakit random meglátok a ruhámban. Igazából én ezért csinálnám, hogy legyen belőlem egy darabja azoknak, akik igénylik.

A mai fiatalok szerinted az aktuális trendek szerint öltözködnek, vagy csak hajszolni próbálnak valamit, amit a társadalom „diktál” ?

Inkább a második. Sajnos tökéletesen elmondható az, hogy sokan nem mernek azok lenni, akik akarnak, mert a társadalom kirekeszti őket, vagy éppen rossz szemmel néznek rájuk. Hiába vannak trendek, mindig lesznek olyanok, akik gúnyt űznek az emberekből, és hangot adnak a nemtetszésüknek. Tulajdonképpen külföldön azért színesebb a látkép, mert ott mindenki megszokta azt, hogy az emberek különböznek. Van, aki követni szeretné az aktuális trendeket, szívesen venné fel az éppen divatos darabokat, de egyszerűen nem meri felvállalni. A tervezők igyekeznek színes, játékos, meghökkentő ruhákat elkészíteni, de ugye azt mernünk is kéne viselni.

 A záróvizsgák után, hogy képzeled el a karriered? Rögvest belecsapnál a márkád építésébe?

Talán azt még nem, tapasztalatlan vagyok és fejlődnöm kell. Mindenképpen valamit szeretnék kezdeni az eddigi tudásommal, de több tervem is van. Szeretnék jelmeztervezést is tanulni, mert ha már eddig eljutottam, akkor tovább is lépnék, és a lehető legtöbb tudást a kezemben szeretném tartani. Olyan vagyok, aki csak akkor kezd valamibe, ha mindene megvan ahhoz, hogy garantált legyen a siker. A sikert most idézőjelbe teszem, mert ugye ez még korántsem biztos, viszont ha már tanultam annyit, hogy majdnem biztosan fogjak neki egy nagyobb projektnek, akkor tudom, hogy a legtöbbet ki tudtam hozni magamból. Szóval valahogy úgy tervezem, hogy még tanulok, esetleg gyakornokoskodom, és ha csaknem teljesen biztos vagyok benne, hogy jó úton haladok, akkor elkezdek egy márkát építeni.

Ugye kapok majd meghívót a nyitó kollekciód bemutatójára...? :)

Naná, hogy kaphatsz, de csak akkor, ha írsz róla egy újságban, mint sikeres újságíró! ;)

Képek forrása: Fanny hivatalos facebook oldala