Az utóbbi hónapok hatalmas sztárparádét hoztak kicsiny fővárosunk életébe. A popdíva Kylie Minogue, az aranytorkú James Blunt, és a Jazz zene vagánya Michael Bublé után a fiatal brit üdvöske, George Ezra is útba ejtette Budapestet egy koncert erejéig.
Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor a brit énekes már harmadjára énekelhetett a magyar közönségnek, ugyanis a júniusi Hellobabybaros fellépése előtt még egy mini unplugged koncertet is adott az Akvárium Klub teraszán. Ugye emlékeztek?! Már akkor lehetett érezni, látni, hogy Ezra nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik.
A pesti koncertre, mint ahogy azt várni lehetett, már hetekkel a húrok közé csapása előtt elkelt az összes jegy. Persze valljuk be, hogy az Akvárium klub nagyhallja, nem egy Papp László Sportaréna, de ez talán nem is baj.
Brit stílushoz, hamisítatlan brit időjárás is dukál, gondolták az égiek. A koncert előtti órákban már tűkön ülve vártam a kezdés időpontját. Mi mást is dúdolhattam volna a cipőm felhúzása közben, mint a Budapest című nótát… Hiába no, az ember mi mást tud tenni ilyen „kiélezett” helyzetben… :D A Deák téri aluljáró lépcsőin felsuhanva (igen az idő már kicsit sürgetett) szemerkélő eső fogadott, ami egy kis óvatosságra intet, ugyanis az Akváriumhoz vezető lépcsők borítása/burkolata és a víz, nem biztos, hogy ideális párosítás. Talán volt már olyan, aki mutatott egy páros tornagyakorlatot ezen a szent helyen.
Még be sem értem az aulába, de már nyúltam a kabátomhoz, hogy minél előbb végezzek a ruhatárban, majd okostelefonom segítségével pillanatok alatt bejussak a koncertterembe. Meglepő módon nem volt sor, persze azért, mivel az emberek 90%-a már bent hallgatta Rae Morris előadását. Mostanában nem szoktam elkapkodni a zenei eseményekre való érkezést… ki érti ezt? Egy rosé fröccsre mindig van idő alapon, még gyorsan elugrottam a pulthoz, majd szokásoson oldalt próbáltam közeledni a színpad felé. Bár az italomra való tekintettel inkább maradtam a hátsóbb sorokban… A kezdés pár percet késett, de ez ilyenkor senkit nem érdekel. Egyébként rájöttem, hogy valószínűleg azért váratják mindig egy kicsit a népet, hogy mindenkinek legyen ideje az italok megvételére, majd a nyugodt elhelyezkedésre… (Legalábbis nekem ez így teljesen frankó.)
Körülnézve gyorsan akceptáltam, hogy rengeteg külföldi zeneszerető volt a tánctéren. És ez így volt rendjén. Ezra berobbant, és jött is a Cassy O’. Kellőképp felspanolt mindenkit a folytatásra. Nekem speciel ez a dal nem tartozik a kedvenceim közé, de mégis lépkedtem rá, és énekeltem a refrént… Szerencsére a számok sorrendje megegyezett a turné előző városaiban játszottakéval, így könnyen felkészülhettem a videózásra. :) A harmadik dal volt a Blame It on Me, ami az utóbbi hetek egyik legnagyobb slágere a rádiókban. Ez volt az a pont, amikor megérkezett elém egy erősen illuminált állapotban lévő ember, aki nagyjából csak két dal erejéig állt ott. Eléggé random megjelenés volt. Nem mellesleg kedves társaság vett körül, mivel három magyar leányzó állt a balomon, a jobbomon pedig egy fiatal Ezra rajongó? anyuka, két kisfiával. Hát nem aranyos?!
George-ról tudni kell, hogy nem az a fajta showman, mint mondjuk James Blunt. Egyetlen egy említésre méltó megnyilvánulása, az a Budapest nóta alatti „lovely” bemondása volt. Már ennyivel sikításra lehetett bírni a lányokat a visszafogottabbakat pedig mosolyra. Amit személy szerint vártam, az úgyis történt. Ugyanis a dal záró sorában kiemelten hangsúlyozva mondta ki helyesen fővárosunk nevét. :) A koncert alatt játszott dalok közül két feldolgozás volt. De még milyen! Bob Dylan és Cindy Lauper, azért nem akárkik voltak a zenei palettán… Szóval a buli vége nagyon meg lett nyomva.
A visszatapsolás után jött az általam már nagyon várt Girls Just Want To Have Fun című cover. És itt, azért egy kicsit kritikvával élnék az esti főhősünk előtt, mivel tényleg nagyon keveset kommunikált a közönség felé. Egy-egy jópofa mondat, vagy egy kis összekötő szöveg bizony hiányzott. Ha arra gondolok, hogy pl. James Blunt is angol, és ő mégis valami egészen más dimenzióban használta ki a dalok közötti pár másodperces űrt. Hm lehet ezeken a nüánsznyi pillanatokon súlyos like-ok múlnak, már ami a facebook rajongók számát illeti… Persze lehet furcsa is lenne a hertfordi srácot úgy látni, mint aki folyton stand up-ot nyom a színapdon.
A koncert vége úgy volt rendben, ahogy kell. Bár csak 14 dalból állt az este, mégis valahogy elégnek bizonyult. Nem voltak felesleges körök, nem volt semmi szemfényvesztés, ez színtiszta zene volt! Bízom benne, hogy jövőre is láthatjuk őt, esetleg valamelyik nagy nyári fesztiválunkon. Egyébként a be és levezető intro dallamok is kellemesek voltak, úgyhogy többen még arra is tapsoltak, táncoltak. Így bőven elviselhető volt még az a kis járulékos negatív dolog is, hogy több mint 10 percig kellett sorban állni a kabátokért. :)
Kép forrása: Akvárium Klub
