Fotó: Zsobrák Nóra

Dóri énekel, dalokat ír, mindezek mellett Nagy-Britannia egyik legmodernebb művészeti iskolájának hallgatója. Ahol hétről-hétre egyre kifinomultabbá teheti zenei tudását. Évekkel ezelőtt egy szál gitárral, és a „Mizu” című dal feldolgozásával karöltve kopogtatott a magyar zenei szféra ajtaján. Az utóbbi időben több közös produkcióban vett részt, melyekben bizonyította tehetségét. Jelenleg pedig egy igazán izgalmas projekt van készülőben.

Már korán eldöntötted, hogy az éneklés mellett teszed le a voksod?

Amióta az eszemet tudom dúdolgattam a mesék, filmek zenéit; később folyton édesapám kazettái között turkáltam. Talán kicsit közhelyes ezt így mondani, de azon kívül, hogy úgy döntöttem zeneművészeti egyetemen szerzem meg a diplomámat, inkább a zenélés választott engem.

Mikor kezdtél el igazán komolyan foglalkozni az énekléssel? Mikor vált hobbiból szenvedéllyé?

7 éves koromtól 12 éves koromig zenei általános iskolába jártam, ahol intenzív képzést kaptunk, mindennapos kórus próbákkal. Igazából már akkor a szenvedélyemmé vált, de csak két év kihagyás után, 14 évesen kezdtem el írogatni saját számokat.

Melyik hangszer volt az első „nagy szerelem”?

Az első hangszerem a zongora volt, és utána jött a gitár.

Mi áll hozzád közelebb?

A zongora, mert kiskoromban volt egy eredeti Bösendorferünk, és beleszerettem

Aki eddig nem lett volna képben, az szerintem most a fejéhez kap, miszerint: „Jaaj ő volt az a szexi hangú lány, aki feldolgozta a Mizut…” Szóval, hogy is volt ez anno, Mizu cover, és hopp máris ismert lettél? Miért pont ez a dal?

Kedves vagy :) , de ismertnek azért nem tartom még magam. Szerettem volna egy olyan számot feldolgozni, ami a legtávolabb állt az akkori zenei stílusomtól. Abban az időben már több ismert zenekar és előadó feldolgozta a ‘Mizu’-t, és érdekelt, hogy én mit tudnék kihozni belőle.

2013 nyara és egy bizonyos ice tea reklámzene. Igazi nyári sláger, amiről mondjuk, ha 10 embert megkérdezek, akkor tuti mindenki rávágja: ez csak is egy új külföldi sláger lehet! Pedig nem, mert te énekelted! Emlékszem utána hetekig ez ment a fülesemen. Mit tudsz elmondani erről?

A dal zenei alapját Fodor Máriusz és Toldi Miklós (Kaukázus, Magashegyi Underground) készítették. Az én feladatom a szöveg, és a vokál megírása volt. A szöveg mondanivalója általában mindenkinek más, ezért csak annyit szeretnék mondani róla, hogy mindenképpen pozitív töltetűnek szántuk. Arra buzdít, hogy merjünk az álmaink szerint élni.

A zenei ízlésed változott az évek során?

Folyamatosan változik az ízlésem. Az elmúlt három évben három különböző stílusban írtam számokat. Ebben az évben kezdtem el olyan zenét írni, amit érettnek gondolok, vagy legalábbis érettebbnek az eddigiekhez képest. Összetettebbek az akkordmenetek, már nem próbálok poétikus szövegeket írni, már nem próbálok valamilyen lenni. Visszahallgatva a korábbi számaimat, mindig mosolygok magamon. Kicsit olyan ez, mint régi fotókat visszanézni, ahol fogszabályzós voltam, és úgy néztem ki, mint egy kisfiú… az is én voltam.

Miként jött a szigetországbeli lehetőség?

Igazából ez egy hirtelen ötletből született döntés volt. Az egyik ismerősöm kiköltözött, és ‘miért ne?’ alapon kiköltöztem én is. Életem egyik legokosabb lépése volt.

Egyértelmű döntés volt, hogy a Cardiffban található egyetemen tanulsz tovább? Mit érdemes tudni erről az intézményről?

Egyértelmű volt, mert az első egy évben csak dolgoztam, így a munka odakötött. Az egyetem, ahova járok a legnagyobb Wales-ben. A művészeti kampusz a város központjában van, míg a többi épület a városon kívül esik. Az ATRium, Nagy- Britannia egyik legmodernebb, és legjobban felszerelt művészeti iskolája. Az oktatás színvonala is kiváló, egyáltalán nem bántam meg.

Impozáns látványt nyújt az ATRiuM épülete.

A családod és a barátaid gondolom végig támogattak mindenben. Van olyan ember, akinek a szavára mindig hallgatsz, vagy szigorúan magadtól tudod a következő lépést?

Nagyon önfejű vagyok… sajnos. A döntéseimet magamtól hozom meg, és ha elhatározok valamit, akkor nem nagyon engedek. A szüleim tanácsát, viszont mindig kikérem, még akkor is, ha aztán a végén teljesen mást csinálok, mint ami szerintük helyes lett volna.

Mesélj egy kicsit a walesi életről. Könnyen kibontakoztál az új közegben?

A walesi diák élet hihetetlenül unalmas, hacsak nincs az embernek nagyon sok pénze, bár talán még akkor is. Cardiffban sajnos nem nagyon lehet művelődni, viszont nagyon jó bulik vannak. Könnyen találtam barátokat, de a beilleszkedés nem volt egyszerű. Szerintem nehéz egy idegen kultúrába asszimilálódni, még akkor is, ha folyékonyan beszéled az adott nyelvet.

Különböző nemzetiségű emberek mást találnak viccesnek, máshogyan mutatják ki az érzéseiket, máshogyan veszekednek, máshogyan nyilvánítanak véleményt. Időbe telt megszoknom, és nehéz volt, de ettől függetlenül sok olyan embert ismertem meg, akiktől rengeteget tanultam, és akikre lehet számítani.

Különböző országokból jött fiatalok tanulnak, zenélnek, és jól érzik magukat, vagy azért nem ilyen egyszerű?

Egyáltalán nem. A mi évfolyamunkon populáris zene szakon összesen húszan vagyunk. Ebből ketten vagyunk külföldiek. Maga a szak nagyon kompetitív, emellett rengeteg esszét kell írnunk olyan tárgyakból, mint zenetörténet, zeneelmélet, és zenefilozófia. Egy teljesen reális képet kapunk a mai zenei világról, és felkészítenek minket minden eshetőségre.

Persze mindenki szupersztár szeretne lenni, de azért jó, mivel megtanítanak minket arra, hogy hogyan lehet beérni sokkal kevesebbel is.

És te beérnéd kevesebbel?

Nem szívesen érem be kevesebbel, de azért szeretek a realitás talaján maradni.

Van olyan tantárgyatok, ami a kívülállók számára különleges lehet?

Talán a ‘Composition for Media’ tárgyunk, legalábbis én ezt találom a legizgalmasabbnak. Kéthavonta kapunk egy-egy kivágott filmjelenetet, vagy létező videó játékok trailer-ét, esetleg reklámfilmet, amihez új zenét kell komponálnunk.

Számon tartasz olyan előadót, akire példaképként tekintesz?

Túl sokat.

Egy név?! Csak, hogy képben legyünk.

Nicholas James Murphy.

A mai korban mi az a zenei stílus, ami szerinted nagyon menő?

Szerintem ma már nagyon összefolynak a zenei stílusok. Egy egyedi ötlet, megoldás, vagy hangzás, viszont nagyon menő tud lenni.

Éneklés, mint önkifejezési forma? Az aktuális gondolatok kimutatása?

Az éneklés maga nem önkifejezési forma szerintem. A szöveg, vagy a zene megírása az. Ha valaki csak énekel, akkor az előadásmód lehet az önkifejezésnek egy formája, ha ügyesen csinálják. A kézírás sem önkifejezés, de amit leírunk, és ahogyan leírjuk, az igen. A szöveg, vagy a zene alapulhat aktuális problémákon, személyes tapasztalaton. Lehet a képzelet szüleménye, attól függően, hogy kit mi inspirál. Például jelenleg csak férfiak nézőpontjából írom a számaimat.

Miként vélekedsz arról, hogy egy előadónál a külsőségek, vagy a hangi adottságok a fontosabbak?

Ez a hallgató igényétől függ. És attól, hogy az előadó egy termék, vagy egy művész... persze lehet mindkettő is, bár szerintem manapság ez a ritkább opció. Van olyan is, akinek nincsen semmi különös a megjelenésében, hangja sincsen, de hihetetlen előadó. Szóval, ahogy mondtam a közönség igényén múlik.

Kintről is követed a magyar zenét? Vannak kedvenceid?

Az újabb zenekarok közül, csak a Blahalouisiana nevű együttest hallgatom, de tudom, hogy egyre több olyan együttes kezd előkerülni, akik (szerintem) nemzetközileg is elismertté válhatnak.  Régiek közül szeretem a Kispál és a Borzot, a Heaven Street Sevent és a Hiperkarmát.

Mi a következő projekt, amiben részt veszel? Esetleg jelenleg is dolgoztok valamin?

Jelenleg az Iamyank néven futó producer fiúval dolgozunk az első közös kislemezünkön.

El lehet árulni róla valamit? Például a dalok számát, illetve stílusát tekintve?

Ez egy konceptuális album lesz, vagyis a férfiak gondolatait leginkább foglalkoztató témákról fognak szólni a számok. Erről persze én elég keveset tudok, úgyhogy érdekes lesz. :)  

Első körben négy számot fogunk megjelentetni. Stílusát tekintve kicsit Yank, kicsit én. Egyikünk se tudja, és nem is szereti kategorizálni magát.

Mi okoz neked fejtörést a zenében?

Azért nehéz zenét írni, mert nem olyan, mint megvarrni egy ruhát, vagy összerakni egy bútort, mivel nem kézzel fogható, vagy látható.  A nehézség számomra az, hogy túllépjek ezen, és amikor kigondolok egy kompozíciót ne folyjanak össze az egyes részek, mire odáig jutnék, hogy lekottázzam őket. Talán ez… és a ritmus. De örülök, hogy ez így van, különben nem lenne kihívás.

A diploma megszerzése után továbbra is maradnál kint, vagy hazajönnél? Esetleg szóló karrier?

Nem szeretnék hazajönni, de nem zárom ki a lehetőségét annak, hogy majd pár év múlva ráunok a fecske életre. Szóló karrierben nem gondolkodom, mert nem szeretek egyedül lenni a színpadon. Szeretem, ha többen dolgozunk a dalokon, mert így keverednek a különböző ötletek, stílusok, és sokkal izgalmasabb lesz a végeredmény.

Játszunk egy kicsit: Hegyi Dóri 5 év múlva...?

Hú… öt év múlva kérdezz rá megint. :)

Végezetül, ha maradt még egy kis időtök, akkor vessetek egy pillantást Dóri soundcloud oldalára. Gondoltam szólok, mert érdemes… :)

Képek forrása: facebook.com/glamcci | university.which.co.uk | dvinstallation.com