Sok honfitársunk dönt úgy, hogy a szomszédos Ausztriába, azon belül is Bécsbe teszi át székhelyét. Megkérdeztük őket a döntésük hátteréről.

Napjainkban már nem meglepő az, ha valaki tőlünk nyugatabbra találja meg számításait. Lehet akár az egy kisebb lélekszámú városka, vagy épp a világ legélhetőbb fővárosa, Bécs.  A magyar fiatalok általában a továbbtanulás reményében vágnak bele a kinti kalandba, míg a középkorosztály elsősorban a jobb pénzügyi helyzet, és a biztos megélhetés reményében választja a sógorokat.

A nyugat kapujaként is említhetjük az osztrák fővárost, ugyanis kellő közelségben van a „csillogó” európai metropoliszokhoz. Tehát, ha valaki megfelelő munkahelyet talál, akkor akár már 1-2 év alatt is kereshet annyi pénzt, amivel egész nyugodtan neki vághat egy talán még nagyobb kalandnak.

Fotó: melia.com

Élhetőség vs Szerethetőség

Bécs márciusban, immár hatodjára lett a világ legélhetőbb városa. Igen, jól olvassátok… Ez már nem lehet véletlen, ha egy város ennyiszer megkap egy ilyen rangos fokmérőt. Ezen a listán olyan szempontok alapján döntenek, mint például: a közbiztonság, a környezetvédelem fontossága, a városi közlekedés, vagy épp a kulturális és egészségügyi lehetőségek.

A magyar főváros a lista 75. helyezettje lett, és azt hiszem itt van az a pont, amikor rengetegen felvonják szemöldöküket, és megkérdőjelezik ezen besorolás értékét. Nem hinném, hogy ennyi különbség lenne Bécs és Budapest között. Hiszen nem mindenkinek van szüksége arra a fajta nyugalomra, és „makulátlanságra”, amit ott tapasztal az ember. Persze 1-2 ott töltött nap után nem lehet velős véleményt formálni egy világvárosról. Az utcákat járva egyből észrevehető, hogy az emberekből, és úgy összességében Bécsből árad a nyugalom, árad valami nagyon európai.  Mégis, ha Pestre gondolok, akkor a lüktetést, és az itt tapasztalt érzést nem lehet a szomszédban megtalálni.

Fotó: urbantransform.eu

Vagy talán mégis?

Egy 2012-es osztrák felmérés szerint 48 ezer magyar élt Ausztriában, ebből 16 500-an Bécsben. Ez a szám hónapról-hónapra növekszik, ha tehát figyelembe vesszük a növekvő tendenciát, akkor mostanra már több mint 20 ezer honfitársunk élhet kint. Ami pedig a munkavállalókat illeti: tavaly nyáron már közel 70 ezren dolgoztak Ausztria valamely részén.

Oldalunk arra volt kíváncsi, hogy ki, milyen indíttatásból választotta a világ legélhetőbb városát.

Miért pont Ausztriát választottad, és azon belül is Bécset?

E. Kamilla: Erasmus ösztöndíjjal tanulok itt. Mindenképpen német nyelvterületre kellett mennem, mivel német nemzetiségi tanító szakon tanulok, így számomra a német nyelv ismerete elengedhetetlen. Két választásom volt: Németország és Ausztria. Ausztria közelebb van az otthonomhoz, történelmileg meghatározóbb számomra, és más is ajánlotta. Mehettem volna még Linzbe. Úgy gondolom, hogy nem kérdés miért Bécset választottam Linz helyett

Kancar Laslo: Mivel 4 hónapos voltam, amikor szüleim menekültek Szerbiából a háború miatt, így nem én döntöttem. De már előtte is menekült a nép, és több embertől hallották, hogy Bécs az egy jó cél. Így kötöttem ki Bécsben.

K. Dorottya: 13 éves koromban döntöttem el egy nyári tábor után, hogy itt szeretnék élni, ezek a gyermeki őszinte érzések azóta belém égtek. De objektíven is beláttam, hogy ez már nyugati életszínvonal, de mégis nagyon közel vagyok a szüleimhez, barátaimhoz.

Lőrincz Emese: Mert aránylag ez a hozzánk legközelebbi német nyelvű ország. Tökéletesíteni szerettem volna a német nyelvtudásomat. Bécs pedig kiskorom óta tetszik, mint város.

Szabó-Németh Alexandra: Középiskolás éveimbe az interneten ismertem meg a barátomat, aki már itt élt kint. Távkapcsolatból végül összeköltözés lett. 

Mivel foglalkozol?

Laslo: Én először szakácsnak tanultam itt Ausztriában, de mivel a cukrászat is nagyon bevált elmentem cukrásznak is, most éppen egy kisebb cukrászdában dolgozok, és főzök meg sütök is!

Dorottya: Orvostanhallgató vagyok.

Emese: Fuvarszervezéssel. Otthon egy német cégnél dolgoztam közúti fuvarozásban. Segített, hogy volt már tapasztalatom.

Alexandra: Takarítottam, jelenleg műkörmösnek tanulok.

Mennyi ideje élsz kint, és mennyi ideig tervezel még ott maradni?

Kamilla: Ebben a szemeszterben tanulok itt, viszont annyira szeretek itt lenni, hogy nemrég adtam le a jelentkezésemet a következő félévre is. Viszont fontolgatom, hogy diploma után ideköltözöm.

Laslo: 1991, augusztusában jöttek a szüleim Ausztriába. Először egy kollégiumban éltünk, de utána kaptunk egy lakást. Mivel én itt nőttem fel, inkább ez a hazám. Szeretem az itteni életet, és az osztrák népet is! Úgyhogy szerintem itt is maradok.

Dorottya: Októberben jöttem ki másfél évre egy ösztöndíjjal, utána hazamegyek, lediplomázom, és vissza szeretnék jönni dolgozni. 

Emese: Másfél éve élek Bécsben. Nem tervezek. Amíg megéri itt lenni, addig. Flexibilis vagyok.

Alexandra: Három és fél éve élek kint és örökre tervezek. (Na jó, max Sopron környékére költöznék vissza.)

Mi volt a legnagyobb pozitívum, ami az eddig eltöltött időszak alatt ért téged?

Kamilla: Kedves és segítőkész emberek, látnivalók, kávéházak, új barátok.

Laslo: Nagyjából mindenki pozitívan fordul hozzád, ha beszéled a nyelvet, vagy legalább érted. Az osztrákok szeretik a magyarokat, mert vagy a rokonok onnan származnak, vagy oda mentek bevásárolni meg ilyesmi... Szerintem, aki tud viselkedni egy idegen országban, azt nem nagyon éri negatív élmény.

Dorottya: A nemzetközi kapcsolatok, amire szert tettem.

Emese: Elismerés a munkahelyemen, közel 20 ország meglátogatása egy év alatt.

Alexandra: A saját lábamra tudtam állni. (Nem sok kell, hogy a szüleimen is segítsek.)

Könnyű döntés volt búcsút inteni az országnak?

Kamilla: Igen.

Dorottya: Mivel még nem véglegesen tettem, ezért nem. De jó, hogy van ez az átvezető időszak. Még így is nagyon hiányoztak az elején az otthoni mindennapok.

Emese: Nem, de valamit valamiért. Szerettem Erdélyben élni, de vágytam valami újra, és látni akartam a lehetőségeimet egy idegen országban.

Alexandra: Nagyon könnyű volt, Budapesten születtem éltem - kivéve mikor a nagyinál a szüneteket töltöttem. Sosem éreztem jól magam Pesten. Bécsre azt tudom mondani, ez az én "otthonom"

Itthon mivel nem voltál elégedett, amiért belevágtál a kinti kalandba?

Kamilla: Nem voltam elégedetlen egyáltalán. Pusztán úgy gondolom, hogy az adandó lehetőségeket ki kell használni. Megragadtam és nem is csalódtam.

Dorottya: Egyszerűen tudtam, hogy hosszútávon itt jobb lesz, nem voltam otthon elégedetlen.

Emese: Alacsonyabb GDP… korrupció. A „kinti kaland” nem csak elégedetlenség kérdése.

Alexandra: Emberek hozzáállása dolgokhoz és az élethez. Anyagiak.

Fotó: infovilag.hu

Mik a legkézzelfoghatóbb különbségek a két ország között, amit rövid idő után is észre lehet venni?

Kamilla: Sokkal drágább... minden minimum a duplája. Itt egy átlag kávé nagyjából annyiba kerül, mint Budapesten a New York kávézóban, vagy a Lotz-teremben. Vegyük például a fűszereket,otthon megkapod a kis zacskós fűszert pár száz forintért, itt pedig 600-800 forint…

Laslo: Az emberek viselkedése, Az itteniek mindig pontosak, időre mennek dolgozni, és nem érnek rá naponta ötször kávézni munka közben.

Dorottya: Az emberek könnyebben élnek, megfizetik a munkájukat.  Jobban ki tudnak jönni a fizetésükből. Tisztábbak a kórházak, parkok, modernebbek az iskolák, korrektebb az ügyintézés, és lényegesen kisebb a korrupció.

Emese: Gondolkodásmód, felfogásbéli különbségek, rendszerezettség.

Alexandra: Tisztelet és segítségnyújtás. A 70 éves néni is sportol, ez igaz Ausztriára, míg Magyarországra 99%-ban csak negatív dolgokat tudok felhozni.

Terveid között szerepel az, hogy egyszer Bécsből is tovább állsz?

Kamilla: Kaptam lehetőséget, hogy pályázhatok svájci munkára, szóval még az is lehet.. de nagyon tetszik az itteni élet, viszont ez még a jövő kérdése, mert az is egy rendkívüli lehetőség.. Inkább délre költöznék, ha már lehet Görögország, Olaszország.

Laslo: Többször gondolkodtam rajta, mivel ennél a két szakmánál nem olyan nehéz találni valamit külföldön, de eddig még mindig úgy voltam, hogy maradok itt.

Dorottya: Németország benne van a lehetőségek között, az a maximum.

Emese: Miért ne…

Alexandra: Őszintén, nem tudom.

Sokszor látogatsz haza? Van olyan dolog, ami nagyon hiányzik?

Kamilla: Eddig az egyhónapos kint létem alatt egyszer látogattam haza. Akkor hiányzik szerintem az embernek valami, ha rosszul érzi magát. Én teljesen jól érzem magam, így nem mondanám, hogy hiányzik bármi is. Mondhatnám, hogy a szüleim, de tartjuk a kapcsolatot Skype-on. Plusz már 8 éve élek kollégiumban, szerintem ez sokat nyom a latba.

Laslo: Évente 2-3-szor utazok haza meglátogatni a nagyszüleimet, rokonokat és barátokat. Nagyjából nem hiányzik semmi, csak az emberek, akiket kedvelek meg szeretek.

Dorottya: Eleinte nagyon sokszor, de szerencsére Bécsből könnyű ezt megtenni. A klasszikus válasz a család és a barátok lennének, de igyekszem velük olyan sűrűn beszélni, ahogy csak tudok. Ami igazán hiányzik még fél év után is, hogy az utcán nem az anyanyelvemen beszélnek.

Emese: Kéthavonta. Hiányoznak a szüleim, otthoni barátok, volt munkatársak… Bizonyos helyek.

Alexandra: Például ebben az évben még nem jártam otthon. Eleinte volt honvágy, de féléven belül ez eltűnt. Most már nincs ilyen bennem, mert egyszerűen Bécs lett az otthonom.

Ezen válaszok után mindenki döntse el maga, hogy hol jobb, illetve belevágna-e egy hasonló kalandba. A lehetőség mindenki számára adott, csak jól kell tudni dönteni abban a bizonyos szituációban. Persze ugyanakkor néhány válasz egy kicsit elszomorítja az embert, miszerint az ottani közeget tartják már az elsőszámú otthonuknak, és kis országunk már csak egy hely, ahol egykor megszülettek… 

Főkép: austria.org

Forrás: ausztriaimunkak.hu