Photographed and posted by: Kászon Tamás

     Sikerült „meginterjúvolnom” a december hónap két talán legnagyobb sztárját.  Remélem ezzel egy kis mosolyt csalok az arcotokra. :)

Egy kis áhítat, s egy cseppnyi varázslat

Interjú a Mikulással

Tegnap érkezett kis hazánkba a téli időszak legjelesebb képviselője, a Mikulás. Hatalmas felhajtás volt körülötte, így egy nap pihenőt kért mindenkitől és azt ígérte, hogy reggel az összes felmerülő kérdésre válaszolni fog. Így is történt. Reggel a budapesti Vörösmarty téren sok-sok kollégámmal együtt vártuk őt a Gerbeaud-ház előtt.

Amikor megérkezett a szánjával csak ámultunk és bámultunk, hogy milyen könnyedség és nyugodtság árad belőle. A cukrászdában egy gyönyörű teremben ülhettem le vele interjút készíteni. Meglepetésemre ő szólalt meg először és arra kért, hogy tegeződjünk, mert így mindkettőnknek sokkal könnyebb lesz. Megjegyzésére egy mosollyal és egy fejbiccentéssel reflektáltam és már bele is vágtam a kérdésekbe.

Kedves Mikulás! Nagy szeretettel köszöntelek téged itt Budapesten.

Én is üdvözlök mindenkit, beleértve az összes Magyar embert a határokon innen és túl.

 Első kérdésem az lenne, hogy rendben zajlott-e az utazás?

Óóóh az ideút remek volt, talán még soha nem utaztunk ilyen luxus körülmények között, mint most.

Ezzel esetleg arra célzol, hogy nem úgy jöttetek, ahogy mindenki gondolná?

Sajnos nem, de itt el kell áruljak valamit. A Helsinkiből induló, erre az alkalomra átalakított repülőgéppel érkeztünk.  Ugyan mindenki tudja, hogy a rénszarvasaim tudnak repülni, de azt már nem sokan gondolnák, hogy ez a képességük csak Karácsony napján jön elő.

Mégis, hogyan viselték a repülőgéppel való utazást a szarvasok?

Az állataim nagyon jól érezték magukat végig, ugyanis kialakítottunk nekik egy szintet a repülőn, ahova a szánnal együtt beférnek, sőt még a kilátásban is gyönyörködhettek. Közben pedig kellemes karácsonyi dalok szóltak a rádióból.

Nahát, ezt nagyszerű hallani, hogy ilyen jó bánásmódban részesülnek az agancsosok, viszont most egy kicsit szeretnék eltérni a témától és megkérdezni azt, hogy a mai modern világ milyen hatással van a Lappföldi mindennapokra?

Nálunk Lappföldön mindent a szorgos kis manóim uralnak. Ők készítik el az ajándékokat és ők felelnek, azért is, hogy minden rendben menjen a Mikulás üzemekben. Az utóbbi években nagy fejlesztéseket végeztünk minden tekintetben. Az egyik legmeghatározóbb az internet bevezetése volt, hiszen a manók így gyorsan és könnyen tudtak tájékozódni a világ gyermekeit érintő hírekről. És bizony a huncut kis lények is elkezdtek érdeklődni a közösségi oldalak iránt, engem egyenesen fel is regisztráltak a legnagyobb ilyen oldalra. Amikor megtudtam eléggé haragudtam rájuk, de aztán beláttam, hogy ez a 21. század velejárója. Ma már ott tartunk, hogy minden egyes hivatalos megjelenés előtt, kiírják a nevemben azt, hogy hol, mikor és milyen cél érdekében jelenek meg.  Utólag rá kellett jönnöm, hogy ez nem is olyan rossz dolog, mint azt az elején gondoltam…

Tisztelt Mikulás, engedj meg egy utolsó kérdést, amit nem véletlenül hagytam a végére.  A rossz gyerekeknek is szép és csillogó ajándékokat szoktál adni?

Jaaj, kérlek ezt ne… ne mondjuk, hogy rossz gyerekek, ugyanis ilyen nincs. Én őket csak úgy hívom, hogy még nem elég jó gyerekek. Az életben a legfontosabb a nevelés. Ilyen esetekben én mindig  amellett vagyok, hogy megpróbáljam egy kicsit megváltoztatni a gondolkodásmódjukat, amit általában egy-egy olyan tárggyal érek el, ami a jóságra hivatott tanítani őket. Mellé pedig társul egy kis cetli, amire egy szép idézetet írok, ezáltal egy szempillantás alatt megváltozik a kis világuk - ekkor elmosolyodik és rám kacsint… Nekem elhiheted, ez működik!

Azt hiszem ez igazán méltó lezárás volt, köszönöm!

A szabályszegő agancsos

Interjú Rudolffal, a rénszarvassal

Szigorú szabályok szerint éli életét a Mikulás mellett. Minden héten kemény edzéseken kell részt vennie, hiszen Karácsonyra kifogástalan állapotban kell lennie. Én is csak egy villáminterjúra kaptam lehetőséget, melynek főszereplője a piros orrú rosszcsont.

Szervusz Rudolf!

Szia Pajti!

Lehet rosszul látom, de most mintha a szokásosnál is pirosabb lenne az orrod.

Ezt nagyon jól látod, ugyanis egy nagy futáson vagyok túl és, amikor elfáradok, akkor mindig jobban izzik az orrom.

No és miért piros az orrod? Gondolom tudod, hogy ez a kérdés foglalkoztatja leginkább a gyerekeket.

Hogyne tudnám, és jól teszik, hogy erre kíváncsiak. Az igazság az, hogy amíg kicsi voltam, addig minden egyes olyan dologba belekötöttem, amibe csak tudtam.  Mindent jobban tudtam a másiknál és véleményemnek hangot is adtam. Persze csak én gondoltam azt, hogy az enyém a legjobb megoldás, a többiek már egészen más állásponton voltak. A Mikulás pedig mindig úgy büntetett, hogy pirosra varázsolta az orromat és sarokba állított.

A Mikulás büntetni is szokott?

Akkoriban még igen, de csak engem… na jó, persze abban a bizonyos sarokban annyi édességet ehettem amennyi csak belém fért, néha még el is híztam egy kicsit.

A másik fontos kérdés, ami a kis lurkókat érdekli, hogy hogyan tudtok repülni?

Áh a repülés az egy nagyon összetett kérdés. Kell hozzá egy bizonyos varázs por, amit minden étkezésnél bele kevernek a manók az eledelünkbe. Persze ez egy szigorúan titkos dolog, de annyit elárulhatok, hogy szükség van a világ összes zöldségére és gyümölcsére is, de nem kell aggódni ezeket a Mikulás Lappföldön egy nagy sátorban termeszti.

Végezetül mit üzennél azoknak a gyerekeknek, akik még az órán is csak játszani szeretnének?

Azt üzenném nekik, hogy nagyon jól teszik és tartsák meg jó szokásukat… na jó persze ez csak vicc. Igazából a tanulás nagyon fontos és szükséges folyamat az életben. Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a játék és a tanulás között.

Ezzel az igazán bölcs végszóval szeretnék elköszönni tőletek. Rudolf, ahogy távolodik tőlem még megfordul és felkiált: Azt hiszem az edzés helyett inkább tele eszem magam csokival, de ezt a Télapónak nehogy eláruld!

     Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy meghitt és szeretetben gazdag karácsonyi ünnepeket kívánjak minden kedves olvasónak! :)